Patak Gyöngyvér öt egészséges és rosszcsont fiú anyukája. A legfiatalabbak ikrek, és a várandósság 7. hónapjában születtek meg. A két kicsike baba a Pécsi koraszülött Intenzívre került, és itt erősödtek meg annyira, hogy életben maradjanak. Hálából Gyöngyvér gyűjtést szervez, hogy minél több koraszülött babának segíthessenek a kritikus időszakukban.
A “MIÉRT?”
„… a csodáért, hogy minden gyermekem él és egészséges, hálával tartozom, és segíteni szeretnék, viszonozni a legnagyobb kincset, a gyermekeim életét. Szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy még sok kis koraszülött életét megmenthessék. Ez pedig anyagi segítséget jelent. Pénz kell ahhoz, hogy legyen elég, és biztosan működő életmentő műszer, inkubátor, gyógyszerek.”
A TÖRTÉNET
Gyöngyvér nem mellesleg remekül ír, és az ikerbabák életének első néhány hónapját a PIC-i történetben meséli el, hogy mi is beleláthassunk abba, min megy keresztül egy koraszülött baba és a családja. Nagyon érzékletes, és magával ragadó történet, ami mindenkit megérint. Ezt Gyöngyvér honlapjára kattintva érheted el és töltheted le.
Fontos! A gyűjtés 2017. május 7-éig, Anyák napjáig tart, szóval ne halogasd az olvasást és a hozzájárulást!
Így fogalmaz Gyöngyvér: „2012-ben velünk is megtörtént, amire még rémálmainkban sem gondoltunk. Két hónappal a kiírt időpont előtt a koraszülött osztályra kerültünk.
Embert és családot próbáló hathetes időszakon mentünk keresztül. Hogy a történet vége happy end lett, azt a Pécsi Koraszülött Intenzív, azaz a PIC orvosainak és ápolóinak köszönhetjük.
Aki nem élte át, nem is tudja, mennyi izgalmas és félelmetes helyzet áll elő, hogy egymást érik a sötét és vidám gondolatok, a fájó és felemelő pillanatok. Annyi minden történt velünk és bennünk, hogy muszáj volt megírnom!”
FONTOS, HOGY SEGÍTS!
“Képzeld el ezt:
Gondtalan terhességed egyik békés éjszakáján, hónapokkal a kiírt időpont előtt, váratlanul, minden előzmény nélkül folyni kezd a magzatvíz, és nemsokára a szülészeten találod magad. Hiába minden visszatartás, a baba megszületik, de valami nincs rendben. Fejletlen kis tüdejével nem lélegzik. Mobil inkubátorba teszik, mindenki pánikszerűen futkos, majd közlik veled, hogy viszik egy másik városba, mert csak ott tudnak neki segíteni. A koraszülött intenzíven, más néven Perinatális Intenzív Centrumban, azaz a PIC-en.
Te a kórházban maradsz, napok múlva mehetsz csak a baba után. Így „szerencsére” nem hallod, amint érkezésekor azon tanakodnak az orvosok és nővérek, hogy melyik „nagyobb” babát vigyék a kiságyas szobába, hogy felszabaduljon egy inkubátor. Melyikük lesz már meg nélküle.
Vagy hogy milyen jó, hogy Ákoskának beindult a légzése, mert így nem kell más városból hozatni lélegeztetőgépet. És bár a légzésfigyelő néha magától kikapcsol, mert régi, azt majd átteszik Zsuzsikához, ő már úgyis elég stabil. Majd ők figyelik.
Mint amúgy az összes szoba összes ágyacskáját, inkubátorait, ahol a 600 grammos magzatkától a kétkilós „óriásbébiig” fekszenek a kis babácskák.
Teltház van. És nincs elég inkubátor és műszer, vagy elavultak, de nincs pénz újakat venni. Nem telik a jobb gyógyszerekre, és nincs pénz megfizetni a nővéreket és a hatalmas tudású és szívű orvosokat, akik több műszakban „12-óráznak”, és kiteszik a lelküket is a pirinyó életekért.Csak akkor látja az ember, micsoda küzdelem folyik itt az életért, ha bekerül a rendszerbe.
Életek múlhatnak egy elszalasztott pillanaton, egy hiányzó gyógyszeren, vagy meghibásodott műszeren.”
MOST RAJTUNK A SOR
Segíteni úgy tudunk, ha az itt megadott alapítványi számlaszámra utalunk.
Szóval nincs más dolgod, mint átkattintani a PIC-i történetre, letölteni, és egy jelképes összeggel hozzájárulni ahhoz, hogy minél több kicsi életet menthessenek!
