Minden képemnek saját története van. Ebben a bejegyzésben az Isten hozott emléklapokét mesélem el. Megtudhatod, mi köze a sosem ismert nagymamámnak az inspirációhoz, és hogy miként hatottak rám az ikrek, akikre külföldön vigyáztam. A sztori személyes, kicsit szomorú, de tele van szeretettel :).
A HIÁNY, MINT INSPIRÁCIÓ
Az apai nagymamámat sosem ismertem. Csak a hiány, a boldog anekdoták maradtak utána, néhány (a korra nem igazán jellemző) felszabadult és idilli családi fotó… és egy rejtélyesen félbehagyott babakönyv. Apukám és a nagynéném babanaplója.
Emlékszem pontosan, hogy mit éreztem, amikor először a kezembe vettem. Teljesen el voltam bűvölve a rajzoktól. Nagy áhítat volt bennem és nagyon megérintett, hogy egy ilyen csodás emlék is maradt tőle, belőle nekünk. Kézbe vehető szeretet. Így éreztem. A bizonyíték, hogy a sok idillikus történetet nem a gyermeki gyász színezte ilyen széppé.
Évekig dolgozott bennem ez az élmény, és többször is elővettem a könyvet. Természetesen rögtön eldöntöttem, hogy a leendő gyereke(i)mnek egészen biztosan csinálok ilyesmit.
EMLÉK ÉS JELEN TALÁLKOZÁSA
Aztán amikor külföldre költöztem, egy ikerpárra vigyáztam. Előtte csak nagyobb gyerekekkel dolgoztam, így ők -a néhány hónapjukkal- igazán picik voltak. Nagyon megihlettek a babák, a család meg az otthonuk. Nagyon egyszerű és ízléses dolgokkal vették körbe magukat. Az ajándékba kapott giccses babanaplók viszont kilógtak a sorból…
Szóval csináltam egy szépet nekik. Nagyon izgultam. Magas volt a belső mércém, igaziból megugorhatatlan. És persze azt is szerettem volna, ha nekik (mármint a szülőknek) tetszik, mert nem magamnak készítettem. Végül minden jól sült el. Én nagyjából elégedett voltam magammal, ők pedig nagyon örültek, és becsben tartották.
MÁS, DE MÉGIS AZ
Később másvalakinek született egy kis jövevénye, akiknek szerettem volna gratulálni, és kifejezni, hogy jó, hogy itt van. De egy könyv nem fért volna bele, irtózatos munka. Az egész album lelki lényegét egy képbe próbáltam belesűríteni.
Ez volt a Isten hozott képek prototípusa, melyet még sok hasonló követett. A történetet senki nem tudta, de a kép annyira tetszett sokaknak, hogy ismeretlen emberek rendeltek belőle, pedig akkor még nanny voltam, és nem is álmodtam saját vállalkozásról… 2 évvel később, tavaly ősszel rajzoltam meg a mai formájában.
A tervezésnél végig nagyon fontos volt számomra a személyre szabhatóság. Így egy sötét és egy világos hajszínből lehet választani, valamint a baba neve születési adatok (dátum, súly, magasság) minden képre egyedileg kerülnek rá.
BELSŐ ÜZENET
Én nagymamám könyvére sokáig, mint kizárólagos szeretetbizonyítékra gondoltam. Gyerekkoromban, amikor először láttam a könyvet, másképp fogtam fel az elmúlást. Egyfajta cserbenhagyásként is megéltem a nagyszüleim halálát. Nekem azt jelentette a babaalbum, hogy a nagymamám mégis mindennél jobban szerette a gyerekeit. Azt jelentette, hogy a csodás kert, a sok vidám emlék, a vicces és megható pillanatok, amikről mesélnek, mind-mind igazak. Számomra a rajzok és a bejegyzések tették ezeket igazzá.
Ezzel az inspirációval és odafigyeléssel rajzoltam meg a képeket. És nagyon szeretném, ha ezt az üzenetet is hordoznák. Azt, hogy a gyerekeket, akik a képet kapják, itt a Földön nagyon várták. És azt, hogy a szeretet az idő múlásával nem múlik el.
Még több fotót és részletes paramétereket a képről itt találsz. Ha pedig van egy történeted, amit megosztanál, esetleg véleményed vagy kérdésed, semmiképp ne tartsd magadban, hanem írd meg kommentben vagy emailben a hello@veru.hu-ra!
Drága Vera! Köszönöm! Most a meghatottságtól csak ennyit tudok mondani!Legszívesebben odaszaladnék,és némán megölelnélek!Szeretettel:Alíz
Én köszönöm Neked, drága Alíz!!! <3